Az 1970-es évek Magyarországa a munka világában

A Területi Statisztika folyóirat 2020/6. számában megjelent az államszocialista Magyarországon a munka világának, tágabban pedig a társadalmi újratermelésnek a területi egyenlőtlenségeit elemző tanulmányom. A cikk innen letölthető.

A tanulmány egy korábbi konferencia-előadásom továbbgondolt és kiegészített változata; a cikk összefoglalója alább olvasható.

Az 1970-es évek magyarországi gazdasági válsága megváltoztatta a társadalmi újratermelés lehetőségeit és területi mintázatait. A változásokat az ipari bérmunka visszaszorulása és annak falusi térségekbe való kiszervezése, a háztáji és a második gazdaság bővülése, a demográfiai és a lakásépítési folyamatok fordulata fémjelezte. A tanulmány a társadalmi újratermelés politikai gazdaságtani megközelítésén alapulva, települési statisztikai adatokon vizsgálja a társadalmi újratermelés összetevőit az 1970-es évek Magyarországán, melyek elkülönítésére főkomponens-elemzést használ.

A négy főkomponenses modellben elváltak egymástól az ipari bérmunkára, a második gazdaságra, valamint két főkomponensben a hosszú távú (generációs) újratermelésre vonatkozó indikátorok. A faktorpontértékek különböző területi mintázatai az egyes főkomponensek esetében eltérő térbeli szerveződésre utalnak. A kutatás megerősítette a korábbi területi kutatások számos megállapítását az 1970-es évek magyarországi válságáról. A hosszú távú újratermelés feltételrendszerében az elemzés egymással ellentétes trendeket mutatott ki: egyaránt magas faktorpontértékekkel rendelkeztek „kedvező helyzetű” és „hátrányos helyzetű” települések és térségek, ami a társadalmi reprodukció elméletének pontosítását indokolja a hazai államszocialista viszonyokra vonatkozóan.

A vizsgálat jelentős eltéréseket mutatott ki a társadalmi újratermelés mechanizmusaiban a háztartási és a települési lépték között.

Foglalkoztatási folyamatok 2010 és 2020 között

A Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont, Regionális Kutatások Intézete kiadásában megjelent a Területi kihívások és területi politikák Magyarországon, 2010–2020 című kötet.

A könyv résztémákra bontva, a főbb problémákra összpontosítva mutatja be a magyarországi területi folyamatok elmúlt tíz évben történt változásait, illetve értékeli a szakpolitikákban a területi szempontok megjelenését. A fejezetek két tartalmi részre bomlanak:

  • Egy-egy résztémában kiemelnek egy-egy területi folyamatot, ezt a területi jelenséget pedig elemző módon körüljárják, rámutatva a területi egyenlőtlenségeket létrehozó társadalmi-gazdasági-politikai folyamatokra.
  • A fejezetek egy-egy területpolitikai intézkedés vagy megközelítés értékelését is adják. Ezekben megtalálhatjuk a kormány által kimondva vagy kimondatlanul képviselt területpolitikai irányok elemzéseit, néhány téma esetében pedig azt mutatjuk be, hogy mi, szerzők milyen megközelítést tartanánk kívánatosnak.

A kötet szerkesztése mellett szerzője voltam a Foglalkoztatás fejezetnek, amely az elmúlt tíz év területi folyamatait elemzi a foglalkoztatás terén, valamint bemutatja a közfoglalkoztatási program területi jellemzőit.

A kötet ingyenesen letölthető innen.

Munkanélküliség és az állam tértermelése Magyarországon két válságidőszakban

A Tér és Társadalom folyóirat 2019/4. tematikus száma az állam és a tértermelés viszonyával foglalkozik. Ebben a lapszámban jelent meg Munkanélküliség és az állam tértermelése Magyarországon két válságidőszakban című tanulmányom, amely immár szabadon hozzáférhető, és innen tölthető le.

A tanulmány az 1929–33-as és a 2008-as gazdasági válság során vizsgálja az állam munkahelyteremtő politikáit Magyarországon. A materialista államelméletek alapján az államot olyan gazdasági szereplőnek fogom fel, amely biztosítja a tőkefelhalmozást és a társadalmi újratermelés feltételeit. Ennek révén az állam tereket és léptékeket is termel, a tér- és léptéktermelésben pedig a válságidőszakok fordulópontot jelentenek. Mindkét válságidőszakban közös, hogy az állam aktívan igyekezett helyreállítani a tőkefelhalmozás folyamatát a gazdasági életbe való közvetlen beavatkozással, többek között a munkanélküliséget csökkentő közberuházások és a közfoglalkoztatási program segítségével. Szintén közös pont, hogy a beavatkozásoknak költségvetési korlátai voltak. Különbség, hogy az 1930-as évek közvetlen munkahelyteremtő programjai inkább a városi terekre összpontosultak, míg a 2008 utáni válság során az állam a vidéki térségekben a közfoglalkoztatási program átszervezésével igyekezett a munkanélkülieket helyben tartani és számukra a társadalmi újratermelés minimumfeltételeit biztosítani. Az állam léptéktermelésében azonosság a két válságidőszak során, hogy a központi állam szoros pénzügyi kontrollt gyakorolt a megyei és települési szint felett: a központi állam egyedi elbírálás alapján, a központi költségvetésből finanszírozott különböző beruházásokat vagy munkahelyeket teremtő programokat. A központi állam feletti lépték a programok lehetséges finanszírozásában játszott szerepet: a külföldi kölcsönökkel újabb beruházásokat lehetett beindítani az 1930-as években, míg 2008-at követően részben az európai uniós források szolgálták a munkahelyek megőrzését.

A magyarországi munkásság a hosszú lejtmenetben

A Fordulat folyóirat 26. lapszáma 2008–2018: Válság és hegemónia Magyarországon címmel a 2008 utáni magyar történésekkel, az Orbán-rezsim globálisan beágyazott politikai gazdaságtani értelmezésével foglalkozik.

Fordulat 26.

Ahogy a lapszám bevezetője fogalmaz:

„A 2008-as válság, majd a 2010 után kiépülő, magát a Nemzeti Együttműködés Rendszerének nevező rezsim alapvetően változtatta meg az életet Magyarországon. A tulajdon- és gazdasági viszonyok, az állami intézmények és a nyilvánosság átalakítása, valamint az erőteljes nemzeti radikális szimbolikus politizálás a magyarországi társadalom rendszerváltás utáni történetének egy új fejezetét hozták el.”

A Helyzet Műhely szerkesztésében és a műhely tagjai által írott tanulmányok különböző résztémákkal foglalkoznak. A munkásságról írott tanulmányt Ivanics Zsófiával, Kovai Cecíliával és Meszmann T. Tiborral írtuk.

A tanulmányban a magyarországi munkásság 2008 utáni helyzetét globális összefüggésben, valamint az 1970-es évek válságával kezdődő ún. hosszú lejtmenet történeti keretében elemezzük. Érvelésünk szerint a világgazdaság lejtmeneti időszakában a félperiférián a válságtünetek és az állam által alkalmazott válságkezelő eszközök a munka világának vonatkozásában is különböznek a centrumországokétól. Először az 1970-es évek válságának magyarországi munkásságra gyakorolt hatását foglaljuk össze (a bérmunka mellett a második gazdaság és a reproduktív munka rendszerspecifikus jellegére is utalva), majd a munkásság rendszerváltás utáni átalakulását a világrendszerbe való formális visszacsatlakozás keretében elemezzük. A 2008 utáni folyamatokat azzal a kettősséggel jellemezzük, amelyet a bérmunka fokozott kizsákmányolása, valamint a bérmunkát nem végzők társadalmi megkülönböztetése fémjelez. A tanulmány egyik esettanulmánya a járműipari bérmunka 2008 utáni intenzívebbé válását, a másik a bérmunkából kiszoruló népesség etnicizálódását vizsgálja.

A teljes tanulmány innen tölthető le; a lapszám egésze is elérhető a Fordulat honlapján.

Cikk címlapja

Megalakult a német munkaföldrajzi munkacsoport (AK Labour Geography)

2020. február 7-én pénteken a Kölni Egyetem Földrajz Intézetében (Geographisches Institut, Universität Köln) gyűltek össze a német nyelvterületen dolgozó, illetve a német nyelvű földrajzba beágyazott kutatók közül azok (köztük én), akik a munka világának földrajzi vizsgálatával foglalkoznak. (Az esemény meghívója itt olvasható.)

A nagyjából 30 fős találkozó célja a „munkaföldrajzi munkacsoport” (Arbeitskreis Labour Geography; rövidítve AK Labour Geography) megalakítása volt, amely a Verband für Geographie an deutschsprachigen Hochschulen und Forschungseinrichtungen (VGDH) munkacsoportjaként intézményesül.

Teilnehmer_innen, Gründungstreffen AK Labour Geography (Foto)
A találkozó résztvevői (Fotó: Universität Köln)

Az ismerkedésen kívül a résztvevők hat fő témakört határoztak meg, amelyekről kisebb csoportokban intenzív eszmecsere történt. E tématerületek megbeszélése a munkacsoport további tevékenységei számára szolgálnak iránymutatásul, egyúttal a munkaföldrajzi kutatások főbb kutatási kérdésköreit is megjelenítik. E témák a következők voltak:

  • Értéktermelési láncok;
  • Gender, társadalmi újratermelés;
  • Digitalizáció;
  • Állam, szabályozás, kormányzás;
  • Szerveződés, szerveződési formák;
  • Kutatási módszerek és kutatási perspektívák.

A résztvevők megválasztották a munkacsoport titkárait: Stefanie Hürtgen (Universität Salzburg), Oliver Pye (Universität Bonn), Tatiana López (Universität Köln) und Michaela Doutch (Universität Bonn) – ők koordinálják a közös munkát és tartják a kapcsolatot a VGDH felé.

A munkacsoport következő évi találkozója 2021. február 11-12-én lesz Gelsenkirchenben (házigazda: Institut für Arbeit und Technik).

A közfoglalkoztatás a válság után

2019. október 24-én a Magyar Szociológiai Társaság éves vándorgyűlésén A közfoglalkoztatás a válság után című szekcióban adtam elő.

A szekció célja az volt, hogy az éves vándorgyűlés tematikus fókuszához kapcsolódóan (A munka a XXI. században) a hazai közfoglalkoztatási rendszerről szóló szociológiai kutatások legfrissebb eredményeit megvitassa. A magas színvonalú előadások egymást jól kiegészítették, így inspirációt nyújthatnak a további kutatásokhoz is.

Az elhangzott előadások a következők voltak:

  • Bazsalya Balázs (ELTE TáTK): A közfoglalkoztatás szerepe az elmúlt 10 évben Magyarországon
  • Czirfusz Márton (KRTK): A tértermelő állam a magyarországi közfoglalkoztatásban
  • Fekete Dorottya (CEU): Nemek közti különbségek a közmunka megitélésében
  • Kovai Cecília (KRTK): A közfoglalkoztatás szerepe a hátrányos helyzetű roma népesség körében a válság után
  • Ragadics Tamás (PTE BTK): Közfoglalkoztatás az Ormánságban

Az előadások rövid kivonatai magyar és angol nyelven itt olvashatók.

Előadás a Német Földrajzi Kongresszuson

2019. szeptember 25. és szeptember 30. között a Német Földrajzi Kongresszuson (Deutscher Kongress für Geographie) vettem részt, ahol a kutatás eredményeit mutattam be.

A Munka földrajza és a kapitalista újratermelés dimenziói (Labour Geography und Dimensionen kapitalistischer Reproduktionsweise) című szekció előadásai arra keresték a választ, hogy a munkát mint társadalmi és földrajzi aktort hogyan lehet a kapitalista (újra)termelés strukturális jellegzetességeivel együttesen vizsgálni. A szekciót Stefanie Hürtgen (Universität Salzburg) és Felix Silomon-Pflug (Universität Frankfurt) szervezte.

Előadásomban a 2008/2010 utáni magyarországi tőkefelhalmozási rezsimet vizsgáltam a munka térbeli kiigazítása fogalmi keretében, négy résztémán keresztül.

1. Az Orbán-rezsim a munkásság globális értékláncokban való fokozottabb kizsákmányolására épül (vö. rabszolgatörvény, munkahely-teremtő támogatások). Ez a gazdaságpolitika újratermeli az országon belüli egyenlőtlen fejlődést.

Egyedi kormánydöntések nagyvállalati támogatásai (2004–2019). Forrás.

2. A munkásság a tőke-munka viszonyban való helyzetét javítani tudja a vándorláson keresztül: a magasabb munkabérű országokba vagy országrészekbe való vándorlással a társadalmi újratermelés lehetőségeit lehet bővíteni.

Az elvándorlások és az odavándorlások különbsége a településeken (2017). Forrás.

3. A napi szintű társadalmi újratermelés lehetőségeit a rezsim az alsóbb osztályokban a közmunkaprogrammal javította, egyúttal szorosabb politikai-gazdasági ellenőrzés alá helyezte. Ugyanakkor a közmunka jelentősége az utóbbi években csökkent.

A közmunkára és a munkanélküli segélyre fordított költségvetési kiadások (milliárd Ft). Forrás: költségvetési és zárszámadási törvények alapján saját gyűjtés.

4. A hosszú távú (generációs) újratermelésbe a rezsim a család- és osztálypolitikákon keresztül avatkozik be. A családtámogatások egy jelentős része a (korábbi) munkavégzéshez van kötve. A lakhatást mint hosszú távú társadalmi újratermelést a családpolitikán keresztül, a középosztályt előtérbe helyezve támogatja a rezsim. Ezek a támogatások is társadalmi és területi egyenlőtlenségeket termelnek újra.

Családok otthonteremtési kedvezménye – megkötött szerződések a megvásárolt ingatlan típusa szerint (2018). Adatforrás: Pénzügyminisztérium.

Munka a kapitalizmusban – oktatás a Deutsche SchülerAkademie-n

2019 júliusában Deutsche SchülerAkademie középiskolásoknak szóló nyári táborában Katona Noémivel tartottunk kurzust a munka világáról a kapitalizmusban.

A Deutsche SchülerAkademie három évtizede létező iskolarendszeren kívüli oktatási forma, amely tehetséges 11-12. osztályos diákok számára nyári táborok keretében kínál szakmai és szociális továbbfejlődési lehetőséget. Egy-egy akadémián párhuzamosan hat kurzus folyik (amelyek a társadalom-, bölcsészet- és természettudományok tág körét ölelik fel), mindegyiken 15-16 résztvevővel. A két és fél hét alatt kb. 50 órában szakmai munka folyik, a kurzusokon kívül pedig (zömmel a diákok szervezésében) szabadidős programok vannak. A 2019-es programfüzet itt olvasható.

Az Arbeitswelten des Kapitalismus (A munka világai a kapitalizmusban) című kurzusunkban a munkát a kapitalizmus termékeként értelmeztük. Az első részben a marxi politikai gazdaságtan munkaérték-elméletét ismertük meg, ezt a munkafogalmat kibővítettük a hetvenes évek marxista feminista kritikai elméletével (amely a társadalom újratermelését szolgáló reproduktív munkát is munkaként tételezi), emellett foglalkoztunk a globális munkamegosztás kialakulásával, az állam és az érzelmi munka szerepével a kapitalizmus újratermelésében.

A kurzus első felében feldolgozott irodalmak a következők voltak:

A tőkekörforgásról szóló ábrát folyamatosan bővítettük, és előzetesen nem gondoltuk, hogy mennyire hasznos, valamennyiünk által sűrűn használt szemléltető eszköz lesz

A kurzus második felében a diákok párokban egy-egy résztémát választottak ki, amelyből irányított kérdések és általunk adott szakcikkek alapján kiselőadást készítettek. Ezek a résztémák egy-egy ponton mélyítették a kurzus első felének tartalmait. Így foglalkoztunk

  • a prostitúció/szexmunka-vitával,
  • a béranyasággal mint munkával,
  • a fizetett gondozási munkával,
  • a tőke-munka viszonyt részben átíró szolidáris gazdasággal,
  • az Európai Unión belüli munkamegosztással,
  • a digitalizáció hatásával a munka világára,
  • valamint a prekariátussal.
A kurzusterv, amelyet csak kicsit kellett módosítanunk (a délelőtti idősávok háromórásak, a délutániak kétórásak voltak)

A kurzus tartalmáról a diákok egymásnak is előadást tartottak (egy délelőtt során mindannyian végiglátogattuk valamennyi kurzust), illetve egy 20-25 oldalas írásos dokumentációt készítettek, a tudományos cikkektől elvárt sztenderdek szerint (ez részünkről a szövegek 3-5-szöri javítását jelentette).

Majdnem kész a dokumentáció…

A kurzust változatos pedagógiai módszertannal terveztük meg, lényegében frontális oktatás nélkül. Így meghatározók voltak a kiscsoportos feladatok, a teljes csoportos moderált viták, de alkalmaztunk más kooperatív tanulási módszereket is (véleményvonal, dramatikus pódiumvita stb.). A kurzus szakmai színvonala és tartalma nagyjából megfelelt az egyetemi alapképzés szemináriumainak.

Martina beszámolója a kurzusunkról és a Deutsche SchülerAkademie-ről

Előadás a németországi új kulturális földrajzi konferencián

A XVI. új kulturális földrajzi konferenciát 2019. január 31. és február 2. között rendezték a németországi Eichstättben. A konferencián a Gyuris Ferenc és Norman Henniges által szervezett szekciók a két világháború közötti időszak földrajzával foglalkoztak.

Előadásomban a Közmunka folyóirat 1929 és 1938 közötti lapszámainak elemzésén keresztül azt mutattam be, hogy egy értelmiségi csoport, a magánmérnökök (a nem az állam által foglalkoztatott mérnökök – az 1930-as népszámlálás szerint 1169 főnek volt ez a foglalkozása Magyarországon) miként gondolkoztak a gazdasági világválság során az állam foglalkoztatásösztönző tevékenységéről.

A magánmérnökök ebben az időszakban organikus értelmiségként sajátos térkoncepciókat fogalmaztak meg.

  • Egyrészt a nemzetállam aktív szerepe mellett érveltek a gazdasági válság hatásainak mérséklésében: véleményük szerint befektetésösztönzéssel és munkahelyteremtéssel szükséges a válság utáni gazdasági fejlődés alapjait megteremteni.

Elvégzetlen munkák rengetege vár megvalósításra. Országrészek tespednek út nélkül. A községeknek alig egy töredéke van ellátva villanyárammal. Vasúti hálózatunk tökéletlen, vízszabályozásunk messze áll a teljességtől, nincsen elegendő kórházunk és minden városban fedezetlen a lakásszükséglet, minden falu egészségügyileg primitív. (…) Tudomásul kell venni azt, hogy haladéktalanul s minden áron száz és száz olyan munkaalkalmat kell teremteni, amely elhelyezkedést, egszisztenciát ad a keresetnélküli tízezreknek. Az államhatalomnak sem lehet pillanatnyilag fontosabb és sürgősebb teendője, mint a közmunkáknak minden eddigi méreteket fölül múló arányban való azonnali megindítása. Mert fel kell szabadítani az embereket a legalacsonyabb napi élet méltatlan gondjai alól, hogy a nemzet egyetemessége felemelkedhessen hivatásának ideális és morális magaslatára. Pangó üzletekben, eladósodott lakásokban, elárvult műhelyekben, agyonterhelt földparcellákon, munkanélküli kezekben a nemzet elsorvad.

(Közmunka, 1931/5. szám, 27. oldal)
  • Ehhez a tevékenységekhez különböző finanszírozási megoldásokat is javasoltak, például külföldi hitelfelvételt, lakásépítési adókedvezményeket.

A beruházásokban rejlik (…) a kérdésnek megoldása. Ámde tőkeszegénységünk következtében nagy invesztíciókat a saját pénzügyi erőnkből teremteni nem tudunk. De elvitathatatlan az is, hogy Magyarországon mindenkor minden komoly gazdasági ténykedésnek alapja a külföldi hitel és a külföldi tőkék megszervezése volt. És ha volt nemzedék, amely jogosan átháríthatja terheit a jövendőre, akkor kétségtelen, hogy ez az előjog ezt az annyi csapással sújtott mai nemzedéket illeti meg.

(Közmunka, 1931/5. szám, 27–28. oldal)
  • A magánmérnökök térfelfogásban a város-vidék különbségek és ellentétek fontos szerepet játszottak. Ebben az időszakban az állami költségvetésből támogatták a városok közmunkaprogramjait egyedi megállapodások alapján, a falvakban a kislakásépítési program folyt (építőanyagra adtak állami hitelt), illetve bizonyos infrastruktúra-fejlesztési munkákat falusi szövetkezetek nyertek el. A magánmérnökök azt szorgalmazták, hogy legyen kötelező ezekben a munkákban az ő szakértelmüket igénybe venni.

Megdöbbenve olvassuk, hogy a főváros a most folyó és meginditandó munkálatainál csak olyan munkásokat hajlandó foglalkoztatni, akik budapesti lakósok. (…) ma már ott tartunk, hogy a városok elzárkóznak környéküktől és holnap ott fogunk tartani, hogy vámfalak fogják körülzárni a városokat, a községeket, hogy mindegyik mint külön autark terület a külvilágtól elszigetelten gazdálkodjék. (…) Azért, mert valamelyik munkásember kiszorul a drága pesti lakásokból a környékbeli községekbe, már ki kell őt zárni hazája fővárosába adódó munkaalkalmakból? A főváros egy napig sem tudna megélni a vidék nélkül és az egymásrautaltság e kiáltó helyzetében mégis megkockáztatják a vidék kizárását.

(Közmunka, 1932/4. szám, 27. oldal)

És nem szabad ma közmunkának lennie, ha inségmunkának nevezik is, amelynek vezetése ne a mérnök kezeiben legyen. A ma keserves közpénzének nem szabad vezetés nélküli tervszerűtlen és mérnöki szervezés nélküli laikus pepecselésben elkallódnia.

(Közmunka, 1931/16. szám, 100. oldal)
  • Az egyének szintjén a segély helyett munka elvét vallották.

A kényszerűen munkanélkülieknek a munkalehetőség megadásával való megsegítése tehát a kormány és az egész társadalom átfogó és feltétlenül teljesítendő feladata. Azonban csak abban a formában teljesítendő, hogy ne homályosuljon el az a gazdasági és szociális igazság, hogy csak az a társadalmi egyensúly tartós és biztos, melyet nem a munkanélküli segély nyujtásával érünk el, hanem amelynek alapja, olyan gazdasági helyezt (sic!) teremtése, melyben minden dolgozni akaró megtalálja munkalehetőségét. A munkanélküli segély elernyeszti a munkaképességet, elsorvasztja az önsegítés ösztönét, tápot ad a közönség segítségére számító sőt azt egyenesen megkövetelő dologkerülésnek, a tehetetlen gyámoltalanság terjedésének. Ki kell tehát emelni a munkabírókat az erkölcsileg züllesztő helyzetből és őket a nemzeti termelés szolgálatába kell állítani.

(Közmunka, 1933/2–3. szám, 10. oldal)

Az előadásban rámutattam arra, hogy a két világháború közötti időszak gazdasági térkoncepcióinak alakításában a geográfusok mellett más értelmiségi csoportok cselekvéseit is figyelembe szükséges venni. Ezek rekonstruálásához a sajtóelemzés (ebben az esetben egy értelmiségi csoport országos szövetsége által kiadott szaklap) jó kiindulópontokat adhat.

Előadás a 4th Role of State in Varieties of Capitalism konferencián

A kölni konferencián tartott előadásunk továbbfejlesztett változatát adtam elő 2018. november 29-én a CEU Center for European Neighborhood Studies és az MTA KRTK Világgazdasági Intézete által közösen szervezett konferencián

A Reindustrialization, financialization and role of state in Hungarian uneven development című, Gagyi Ágnessel, Gerőcs Tamással, Jelinek Csabával, Meszmann T. Tiborral és Pósfai Zsuzsannával készített előadás amellett érvel, hogy az újraiparosodás és a financializáció Magyarországon egymással párhuzamosan, egymást kiegészítve történik. Az országon belüli egyenlőtlen fejlődés vizsgálatához a munka világa mellett figyelembe kell vennünk a globális értékláncokba való beágyazódást és a társadalmi reprodukciót (pl. lakhatás) is.