A 2018-as Országos Közfoglalkoztatási Kiállítás

2018. szeptember 14–15. között negyedik alkalommal rendezték meg Budapesten az Országos Közfoglalkoztatási Kiállítást. A kormány szerint

a nagyszabású rendezvény célja, hogy a nagyközönség számára (is) bemutassa az egész országban működő értékteremtő közfoglalkoztatást, amelynek a munkaerő-piaci integrációs hatásain túl jelentős szerepe van a vidék- és településfejlesztésben, a kistelepülések önellátóvá válásának folyamatában is.

A korábbi évekhez képest nem változott, hogy az esemény a kormány egyik zavarbaejtő pr-ötlete. Idén a rendezvény népművészeti-hagyományőrző vásárokat idéző jellege erősebb lett azáltal, hogy Vidéki Hagyományok és Ízek Vásáraként hirdették a kiállítást.

A közfoglalkoztatási kiállítás plakátja – az esemény „valódi” témája alig látható méretben jobb oldalt lent

A kiállítás mindenesetre alkalmas arra, hogy

megvizsgáljuk, miként reprezentálja a közfoglalkoztatás mint állami politika egészét maga a kiállítás; és ebben az elemzésben a területi szempontokat is figyelembe vehetjük. 

A kiállítás szervezői odafigyeltek arra, hogy az egyes megyékből a közfoglalkoztatottak számával arányosan hívjanak kiállítókat; bár a két legnagyobb közfoglalkoztató megye (Szabolcs-Szatmár-Bereg és Borsod-Abaúj-Zemplén) némileg alulreprezentált volt. Ezt az alábbi ábra mutatja be részletesebben. Az ábrán a teljes közfoglalkoztatotti létszám mellett a Start-mintaprogramok közfoglalkoztatotti létszámát is feltüntettem (utóbbiban készülnek ugyanis ténylegesen kiállítható termékek, a hosszabb időtartamú közfoglalkoztatásban zömmel településüzemeltetési feladatokat látnak el a közfoglalkoztatottak).

A közfoglalkoztatás és az Országos Közfoglalkoztatási Kiállítás kiállítóinak megyei megoszlásai

A kiállítók járási megoszlása változatosabb és egyenlőtlenebb képet mutatott. Start-mintaprogramot azok az önkormányzatok indíthatnak, amelyek kormányrendeletben meghatározott kedvezményezett járásba tartoznak vagy kedvezményezett települések. A kiállítók többsége kedvezményezett járásból érkezett, ám számos kedvezményezett térség (ahol közfoglalkoztatási programok is zajlanak) kimaradt a kiállításon való megjelenésről – különösen szembetűnő Dél-Dunántúl és Zemplén-Cserehát alulreprezentáltsága.

A kiállítók járási megoszlása

A száz települési önkormányzati kiállító közül:

  • 58 elhelyezett a standon a településre utaló identitáselemet (címer, zászló, településfelirat stb.), viszont csak 10 település mutatta be a település történetét, helyi látnivalóit, nevezetességeit (azaz használta településmarketing céljára a kiállítást). 
  • A kiállított termékek között hangsúlyosak voltak a feldolgozatlan és feldolgozott zöldségek (utóbbiak több mint a standok felén jelentek meg), illetve a különböző textiltermékek (a rongyszőnyegtől a hímzéseken át a munkaruházatig – 42 stand). A közfoglalkoztatás „slágertermékei” is megjelentek, így a száraztészta, építőanyagok (pl. betonelem), fatermékek (esőbeálló, kerti bútor), kisebb dísztárgyak. Kevesen árusítottak hús- és tejtermékeket.
Termékcsoportok előfordulása az Országos Közfoglalkoztatási Kiállítás standjain
Termékcsoportok előfordulása kiállítás standjain (db)

A települési közfoglalkoztatók mellett az OFA Nonprofit Kft. szociális szövetkezeteket támogató FÓKUSZ programjának támogatottjai is a kiállítók között szerepeltek. Körükben a kiállítók megyei megoszlása jóval egyenlőtlenebb volt. A szociális szövetkezeti kiállító támogatottak körében számos olyannal is lehetett találkozni, amelyek térségi-települési kötődése a standról egyáltalán nem derült ki.

A kiállítók származási települése a szociális szövetkezeti kiállítókkal együtt

Módszertan
Az Országos Közfoglalkoztatási Kiállítás standjainak felmérését 2018. szeptember 15-én végeztem személyes bejárással. A kiállítás valamennyi standján felmértem a települési identitáselemeket, valamint a kiállított termékek körét. Az önkormányzati és a FÓKUSZ programból támogatott szociális szövetkezeti kiállítókat külön kezeltem az elemzésben. A közfoglalkoztatotti létszámadatok a TeIR-adatbázisból származnak; a számítások során a 2017. évi havi átlagos települési létszámadatokat átlagoltam. Mivel a közfoglalkoztatási kiállítások az „értékteremtő” közfoglalkoztatás bemutatására szolgálnak, így a Start-mintaprogramok létszámadataival érdemes összevetni a kiállítókra vonatkozó adatokat.

Reklámok

Előadás az 5. Globális Gazdaságföldrajzi Konferencián

2018. július 24. és 28. között Kölnben jártam az 5. Globális Gazdaságföldrajzi Konferencián. A konferencia a gazdaságföldrajzosok nagyjából háromévente megrendezett kongresszusa, ahol a tudományterület legfrissebb eredményeiről, legújabb trendjeiről lehet áttekintést kapni.

A konferencián a Michael Mießner és Stefanie Hürtgen által szervezett Financialization, uneven regional development and labour szekcióban tartottuk meg a Labour, financialisation of housing and the rescaling state in Hungarian second-tier cities előadást, amelynek társszerzői Gagyi Ágnes, Gerőcs Tamás, Jelinek Csaba, Meszmann T. Tibor és Pósfai Zsuzsanna voltak.

Az előadás absztraktja alább olvasható:

Global cycles of capital accumulation are driving uneven development on various spatial scales. Our paper addresses how this process is articulated in Hungary. We focus on the points of juncture between the new spatial divisions of labour resulting from the post-crisis global industrial relocation, the financialisation of housing, and the way the state mediates capital-labour relations. Geographically, we focus on second-tier cities in Hungary defined as intermediate spaces in uneven national accumulation processes. We apply the concept of ‘intermediate spaces’ to various aspects. First, in the production process, entreprises located in these cities are typically in lower hierarchical positions in global supply chains, employing a larger share of unskilled labour. Fluctuations in the production process result in a larger pool of the industrial reserve army, or more precarious employment relations in segmented local labour markets, as well as more profound out-migration processes. Second, second-tier cities are spaces where the housing market fluctuates the most, according to the availability of housing credit and of related state subsidies to homeownership. In these places the volatility of housing financialization can best be grasped. Labour market intermediaries increasingly link the aspect of labour and housing by investing into real estate, in order to offer a place of living for their employees, and to invest surplus capital. Third, the rescaling state mediates between global and local forces. On the one hand, public policies mobilize and discipline the reserve army by a mix of interventions into housing, labour market, and policing. On the other, the state incorporates the sometimes colliding interests of domestic and international fractions of capital in its ongoing negotiations in the accumulation process. Moreover, the shift in the international arena from predominantly Western industrial interests to more diverse fractions pushes the state to operate in a new intersection of global dependencies.

Az előadás diái innen tölthetők le.

A konferencia tanulságai az előadásunk és az NKFIH posztdoktori kutatási témám felől nézve:

  • A munka világának kutatása talán fragmentáltabban jelent meg, mint a három évvel ezelőtti konferencián. Ennek ellenére fontos szekciók szóltak például a társadalmi újratermelés jelentőségéről a munkaföldrajzi kutatásokban.
  • A globális termelési hálózatok vizsgálata az elmúlt évtizedek egyik slágertémája, amely többek között a munka felől nézve radikalizálható (pozitív értelemben véve).

  • Az egyenlőtlen fejlődés a gazdaságföldrajz egyik alapvető ontológiája, de az egyenlőtlen fejlődésben a helyek közötti viszonyt kellene előtérbe helyezni, illetve a kapitalizmus rekombináns formáival foglalkozni.

  • A financializáció témája továbbra is a gazdaságföldrajzi kutatások (és persze a társadalmi valóságok) egyik fókuszában van (párhuzamosan 2-3 szekció foglalkozott ilyen témákkal).

A munka térbeli kiigazítása a magyarországi szocializmusban – előadás Bécsben

2018. május 24. és 27. között Bécsben rendezték meg a Workers beyond Socialist Glorification and Post-Socialist Disavowal: New Perspectives on Eastern European Labour History című konferenciát.

A rendezvényen tartott előadásomban a magyarországi szocializmus időszakában vizsgáltam, hogy az egyenlőtlen térbeli fejlődés és a társadalmi újratermelés között milyen kapcsolatok voltak.

A munkaföldrajzi kutatások egy koncepcióját, a munka térbeli kiigazítását próbáltam meg alkalmazni magyarországi empíriára, magyarországi településszintű statisztikai adatok elemzésével.

A munka térbeli kiigazításainak három módját vizsgáltam.

1. Ipari munka

Az 1970-es években az ipari tevékenységek dekoncentrálásával (a falusi ipar bővítésével) a vállalatok térbeli kiigazítást hajtottak végre: a termelés földrajzi átszervezésével tudtak javítani a profitabilitáson. Más ágazatokban (pl. bányászat) a munka és a vállalatok közösen lobbiztak a munkahelyek megtartásáért, így a térbeli kiigazítás ellenében, a térbeli rögzítettség mellett.

Az 1970 és 1980 közötti ipari foglalkoztatásbővülést mutatja települési szinten (%-ban) az alábbi ábra. Jól kirajzolódik az Alföld iparosítása, a nagyvárosok és Budapest csökkenő ipari foglalkoztatása.

Az 1980-as ipari béreket (országos átlag=100) a következő ábra mutatja: az ipari foglalkoztatásbővülés helyszínein az átlagbérek az országos átlagnál jelentősen alacsonyabbak voltak, és döntően a bányásztelepüléseken voltak jelentősen magasabbak.

2. Második gazdaság

Ha az ipari bérmunkából nem lehet a társadalmi újratermelést biztosítani, akkor a háztartások más megélhetési forrásokat keresnek. Az alábbi ábra a második gazdaság egy szeletét, a kisárutermelő és kiskereskedő háztartások részarányát mutatja 1980-ban (országos átlag: 3,01%). Elsősorban az Alföldön, a Balaton környékén és borvidékeken foglalkoztak nagyobb arányban ilyen tevékenységekkel. Az ország bizonyos területein a munka térbeli kiigazítását ezek a munkatevékenységek biztosították.

3. Lakásépítés

A lakóingatlan korlátozza a térbeli mobilitást (térbelileg rögzíti a munkaerőt, állótőke a háztartás számára), a lakásépítés a térbeli mobilitás indikátora lehet. Az alábbi ábra az 1970 és 1979 között épített lakások arányát mutatja a teljes lakásállományon belül (%). Az ország külső és belső perifériái a lakásépítések kevésbé dinamikus térségei közé tartoztak. Jelentősebb lakásépítés zajlott a budapesti agglomerációban, a középvárosokban, néhány jelentősebb ipari beruházás településén (pl. Paks, Tiszaújváros), üdülőtelepüléseken (pl. Hajdúszoboszló, Zalakaros), valamint az 1970-es tiszai árvíz által érintett északkelet-magyarországi településeken az újjáépítés miatt.

A kutatás további lépéseként ezeknek a térbeli kiigazításoknak a kölcsönkapcsolatait is elemezni szeretném. Az adatokból egyelőre azt látom, hogy mivel a három térképen bemutatott három változó a települési szinten egymással korrelálatlan, ezért a közöttük levő kapcsolat annál bonyolultabb, mintsem hogy egymás helyettesítőjeként lehessen őket felfogni a társadalmi újratermelésben.

A munka földrajzai szeminárium 2018. tavaszi félévében

A 2017/2018-as tanév tavaszi félévében az ELTE Eötvös József Collegiumában és az ELTE Társadalom- és Gazdaságföldrajzi Tanszékén meghirdetett szemináriumot tartok A munka földrajzai címmel. Itt olvasható a tantárgy tematikája. (A *-gal jelöltek lesznek a kötelező olvasmányok, a többi ajánlott.)

A munka földrajzai (llln9266i)

A kurzus ismertetése

Az elmúlt közel 30 évben a munka világa Magyarországon is gyökeresen átalakult: megváltozott a tőke és a munka viszonya, a hétköznapokban is egyértelműbbé váltak a munka globális függőségei, több léptéken új társadalmi-területi egyenlőtlenségrendszerek jelentek meg a munka világában (pl. az EU-n belüli munkaerő-vándorlás, a munkaerőpiac szegmentálódása, társadalmi csoportok és térségek kiszorulása és kiszorítása a munkaerőpiac peremére).

A szeminárium célja ezeknek a társadalmi-térbeli folyamatoknak a részletesebb megértése. Ehhez a hazai kritikai társadalomtudományok elemzéseit használjuk, amelyet kiegészítünk a nyugati gazdaságföldrajzban a hetvenes évek óta erős munkaföldrajzi kutatások (és ezek klasszikusainak a) megismerésével.

Tematika

Bevezetés: A munka földrajzai

* Brogan, P., Tufts, S. (2017): Labor geography. In: Richardson, D., Castree, N., Goodchild, M. F., Kobayashi, A., Liu, W., Marston, R. A. (eds.): The International Encyclopedia of Geography. Wiley, 9 o.

A munka földrajzi politikai gazdaságtana

* Castree, N., Coe, N. M., Ward, K., Samers, M. (2004): Spaces of work: global capitalism and the geographies of labour. Sage, London, Thousand Oaks, New Delhi. Chapter 2. The social relations of labour: working in a capitalist world. 27–62.

A munka földrajzainak átalakulása az elmúlt évtizedekben

* Herod, A. (1997): From a geography of labor to a labor geography: labor’s spatial fix and the geography of capitalism. Antipode, 1., 1–31.

Lier, D. C. (2007): Places of work, scales of organising: A review of labour geography. Geography Compass, 4., 814–833.

A munka tájai

* Mitchell, D. (2013): Labour’s geography and geography’s labour: California as an (anti‑)revolutionary landscape. Geografiska Annaler B, 3., 219–233. vagy Mitchell, D. (2012): Prospect: Organized resistance, persistent landscapes, and sculpted futures of the end of the bracero (“guest worker”) program in California.

Munkanélküliség és a rendszerváltás munkaföldrajza

* Petrovici, N. (2013): Neoliberal proletarization along the urban-rural divide in postsocialist Romania. Studia UBB Sociologia, 2., 23–54.

Szalai E. (2004): Tulajdonviszonyok, társadalomszerkezet és munkásság. Kritika, szeptember, 2–6.

Tartalékhadsereg, felesleges népesség, rugalmasítás

* Gialis, S. (2015): Recession and atypical employment. A focus on contemporary Greek metropolitan regions. In: Mavroudeas, S. (ed.): Greek capitalism in crisis. Marxist analyses. Routledge, London, 212–231.

Czirfusz M. (2012): A munkaerő-kölcsönzés Magyarországon és a lépték fogalma. In: Nyári D. (szerk.): Kockázat–Konfliktus–Kihívás: A VI. Magyar Földrajzi Konferencia, a MERIEXWA nyitókonferencia és a Geográfus Doktoranduszok Országos Konferenciájának Tanulmánykötete. SZTE TTIK Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszék, Szeged, 121–129.

Közmunka

* Molnár Gy., Bazsalya B., Bódis L. (2017): A helyi foglalkoztatási kezdeményezések központi támogatásának elosztási mechanizmusai. Kézirat. MTA KRTK, Budapest, 98 oldal

Theodore, N., Peck, J. (1999): Welfare-to-work: national problems, local solutions? Critical Social Policy, 4., 285–510.

Prekaritás

* Ferge Zs., Szépe A. (2012): Prekariátus és Magyarország. Beszélgetés Ferge Zsuzsával. Fordulat, 19., 116–126.

Strauss, K. (2017): Precarious work. In: Richardson, D., Castree, N., Goodchild, M. F., Kobayashi, A., Liu, W., Marston, R. A. (eds.): The International Encyclopedia of Geography. Wiley, 9 o.

Gender és reproduktív munka

* Timár J. (2007): Társadalmi nemek, aprófalu- és közösségtanulmányok. In: Kovács É. (szerk.): Közösségtanulmány: Módszertani jegyzet. Néprajzi Múzeum; PTE BTK Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék, Pécs, 115–133.

McDowell, L. (2015): Roepke Lecture in Economic Geography – The lives of others: body work, the production of difference, and labor geographies. Economic Geography, 1., 1–23. vagy McDowell, L. (2014): The lives of others: Gendering labour geography.

Munkásmozgalom

* Silver, B. J., Karatasli, S. S. (2016): A kapitalizmus és a munkásmozgalmak történeti dinamikái – munka, kapitalizmus és mozgalomkutatás. Eszmélet, 112., 134–147.

Herod, A. (2003): Labour unions and economic geography. In: Sheppard, E., Barnes, T. J. (eds.): A companion to economic geography. Blackwell, Malden, Oxford, Carlton, 341–358.

Recenzió Martha Lampland The value of labor című könyvéről

A Hungarian Geographical Bulletin 2017/3. számában jelent meg az a recenzió, amelyet Martha Lampland The value of labor című könyvéről írtam. A recenzió teljes szövege itt érhető el.

A könyv azt elemzi, hogy az 1920 és 1956 közötti időszakban milyen módon mérték meg (számszerűsítették) a mezőgazdasági munka értékét, valamint hogy milyen tágabb állami intézményrendszerek (Lampland szóhasználatában: infrastruktúrák) voltak szükségesek a különböző mérési rendszerek létrehozásához és fenntartásához.

A gazdaságföldrajzi kutatások felől nézve a könyv véleményem szerint a következők miatt fontos:

  • Rámutat az állam, a tudományos és az állami intézményrendszerek folytonosságaira 1945 előtt és után.
  • Érdekes a két világháború közötti mezőgazdasági munkatan modernista programját (a munka értékének tudományos eszközökkel való megmérése) összeolvasni az akkori munkaföldrajz revíziós programjával. (Utóbbi úgy érvelt, hogy a magyarság nemzeti tájba fektetett emberi, környezetátalakító munkája jogot teremt a területi revízióra.)
  • Az utóbbi évtizedek nyugati munkaföldrajzi kutatásai leginkább azzal foglalkoztak, hogy a bérmunkán keresztül hogyan termelődnek újra társadalmi-területi egyenlőtlenségek; Lampland rámutat arra, hogy ezek a bérmunkaviszony nélkül is létrejöhetnek.
  • A többléptékű elemzés az állam működésmódjáról (pl. a mezőgazdasági munkaegység mint értékmérő eszköz bevezetése és annak kudarcai a helyi és a nemzetállami léptékeken) a gazdaságföldrajzi kutatások számára elméletileg és módszertanilag is iránymutató lehet.

Közfoglalkoztatás és egyenlőtlen fejlődés – előadás Lipcsében

2017. szeptember 27. és 29. között Lipcsében jártam, ahol a Coping with uneven development in Europe című konferencián tartottam előadást, Uneven development and the Hungarian workfare state címmel.

A konferencia fő témája a (területi és társadalmi) polarizáció és periferializáció volt, a rendezvény egy hároméves nemzetközi kutatás külsősök (mint én) számára is nyitott zárókonferenciája volt.

Előadásomban az egyenlőtlen fejlődés elméletét alkalmaztam a hazai közfoglalkoztatás területi egyenlőtlenségeinek a megértésére. Az előadás egyik fő állítása az volt, hogy az állam a közfoglalkoztatási programon keresztül a „formális” munkaerőpiacot helyettesíti, ám csak bizonyos térségekben.

Példaként hasonlítsuk össze két, hasonló népességszámú megye foglalkoztatási csoportjainak változását 2008 és 2016 között:

Győr-Moson-Sopron és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye foglalkoztatási csoportjai (fő, negyedéves adatok, adatforrás: KSH Munkaerő-felmérés)

Győr-Moson-Sopron megyében a foglalkoztatás erősen támaszkodik a külföldi tulajdonú vállalatokra (lásd a narancssárga oszlopok nagyságát). Bár a 2008-as válságot követően növekedett a tényleges munkanélküliség (a zöld, a piros és a kék oszlopok együttesen), ám a közfoglalkoztatási programok (zöld oszlopok) alig voltak jelen a megyében, valamint viszonylag kevesen kaptak munkanélküliként ellátást (foglalkoztatást helyettesítő támogatás, szociális segély stb.). Ellátás nélküli munkanélküliek is viszonylag kis számban voltak jelen a megyében.

Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a hazai tulajdonú vállalatok adják a foglalkoztatás gerincét, a külföldi tulajdonú vállalatoknál foglalkoztatottak száma Győr-Moson-Sopronnal szemben a válságból való kilábalással sem emelkedett.  A „munkaalapú társadalom” gondolatának megvalósulását az ellátást kapó munkanélküliek (kék oszlopok) és a közfoglalkoztatottak (zöld oszlopok) összehasonlításából láthatjuk: egyre többen kerültek be a közmunkaprogramokba, miközben az „ellentételező munka nélkül” ellátást kapók száma csökkent. Mára közel kétszer annyian dolgoznak közfoglalkoztatottként a megye lakosai közül, mint ahányan külföldi tulajdonú vállalatoknál. Az ellátás nélküli munkanélküliek száma nagyjából stagnált a kilencéves időszakban.

Mondhatjuk azt is, hogy a közfoglalkoztatással az állam a Szabolcs-Szatmár-Bereghez hasonló térségekben a bérmunkát és az értékteremtést színleli, legalábbis abban az értelemben, ahogyan a színlelés fogalmát a gazdaságszociológusok használták különböző korszakokban (lásd Leopold Lajosnál és Böröcz Józsefnél). Vagyis a közmunka mint társadalmi intézmény segítségével úgy csinálunk, mint ha a közfoglalkoztatottak lényegileg ugyanolyan munkát, ugyanolyan gazdasági és hatalmi viszonyok (kapitalizmus) között végeznének, mint a piaci szektorban foglalkoztatottak.

Előadás a Regional Studies Association kolozsvári konferenciáján

RSA_part_square_logo_large_-_screen_useA Regional Studies Association Kolozsváron rendezte meg első kelet- és közép-európai konferenciáját, 2017. szeptember 10-e és 13-a között. Ezen a Kortárs térelméletek közép-kelet-európai kontextusban című NKFIH-kutatásunk eredményeiről számoltunk be.

Előadásomban a posztdoktori pályázatomhoz kapcsolódóan a magyarországi közmunka rendszeréről beszéltem, azt az egyenlőtlen fejlődés szakirodalmához kapcsolva. Az előadás címe Spatiality and the Central and Eastern European workfare state volt. Az előadás kivonata angol nyelven a következő volt.

State formation and its spatialities have become one of the focal topics in recent political-economy inspired regional studies. This growing interest has been triggered by the fact how post-Fordism and a new round of globalisation reconfigured capital-labour relations and scales of state formations spatially unevenly.

Central and Eastern European states (and scholars), however, have remained largely outside of this debate. Although regulation theory and the varieties of capitalism literature indicated differences of the nation-state in post-socialist countries vis-à-vis Western Europe, these often fell short of explaining these differences or the multi-scalar character of these state formations. There are only few accounts which aimed at understanding how the differences of Central and Eastern European states are determined by the different structural positions of these countries in geographically uneven political-economies of global capitalism. The theoretical contribution of this paper is to bring forward this latter approach.

Empirically the paper is considering the post-2008 workfare states in Central and Eastern Europe, with a specific focus on Hungary. Although many countries in the region introduced new labour policies following the 2008 economic crisis, the Hungarian reform – with a rapid and broad roll-out of the workfare state – is largely unprecedented.

First, the paper argues that the geographically uneven integration of Central and Eastern European countries into global capitalism resulted in the fact that several parts of these countries have had to face serious and long-term unemployment, with more severe outcomes following the 2008 crisis. The nation states in many cases opted for policies either explicitly directed to these parts of the respective countries (as some kind of regional policy), or for an aspatial workfare policy with spatially variegated effects.

Second, processes of state rescaling are taking place connected to the previously mentioned policies. These involve a reconfiguration of the competencies of the local, the regional and the national level. In the case of Hungary, the processes are often referred to (in an oversimplifying way) as a growing power of the (nation) state.

The paper foresees to further theoretical debate about inherent spatialities of states – by taking into account the specificities of Central and Eastern Europe –, and calls for a broader acknowledgement and usage of the political-economic approach in Central and Eastern European regional studies.

This research is supported by the National Research, Development and Innovation Office—NKFIH, contract numbers K 115870 and PD 120798.

A konferencia absztraktkötete innen tölthető le.

A gazdaságföldrajz elméletei gazdaságról és térről – cikk a Földrajzi Közleményekben

foldrajzi_kozlemenyek

Nagy Gábor vendégszerkesztésében jelent meg a Földrajzi Közlemények 2017/3. gazdaságföldrajzi tematikus száma, amelybe A gazdaságföldrajz elméletei gazdaságról és térről – Tanulságok a gazdaságföldrajz oktatásához címmel írtam cikket.

Ebben a tanulmányban egy-egy részben azt mutatom meg, hogy a nemzetközi gazdaságföldrajzban jelenleg uralkodó (és a hazai szakmában is erősödő) politikai gazdaságtani értelmezési keret milyen gazdaságelméleteket és milyen új térelméleteket használ. Elsősorban a munka világából vett példákon keresztül ismertetem, hogy a jelenlegi magyarországi folyamatokról ez a megközelítésmód milyen új tudásokat kínál a leíró szemléletű földrajzhoz képest. Bár a tér- és gazdaságszemléletek sokszínűvé válása a földrajzban nem korlátozódik a politikai gazdaságtani megközelítésre, a tanulmányban erre a megközelítésre helyezem a hangsúlyt.

A tanulmány teljes terjedelemben innen tölthető le.

A kutatás rövid összefoglalója

A kutatás az egyenlőtlen fejlődés, a válságfolyamatok és az állami beavatkozások hatását vizsgálja a munka világára, válságciklusok idején Magyarországon, hosszú időtávú történeti kutatás és szakirodalmi feltárás segítségével. A kutatásban abból indulok ki, hogy az egyenlőtlen fejlődés a munka világához kapcsolódóan állandó jellemzője a világgazdaság történeti fejlődésének. Ezen a világgazdasági egységen belül Magyarországot olyan félperifériás gazdaságként határozom meg, ahol a formális-informális munka egyidejű jelenléte, válság idején pedig a kettő viszonyába való állami beavatkozás tipikus, visszatérő jellemző, s a válsághatások mellett az azokra reagáló állami beavatkozások határozzák meg azokat a feltételeket, amelyek mentén a területi egyenlőtlenségek újratermelődnek. A kutatásban a munka világán keresztül a válságciklusok, a területi egyenlőtlenségek alakulásának összefüggéseit és az ezekre az egyenlőtlenségekre reagáló állami beavatkozásokat elemzem. Egy történeti vizsgálatban az 1870-es évektől napjainkig a válságciklusok és állami munkahelyteremtő beavatkozások egyenlőtlen földrajzi fejlődést befolyásoló hosszú távú, ma is jellemző tipikus csomópontjait tárom fel, emellett az egyenlőtlen fejlődés elméletét a munka fogalma szempontjából értelmezem újra Magyarországra mint félperifériás gazdaságra.

A kutatás eredményeként összetettebb ismeretekkel rendelkezhetünk arról, hogy a munka világában hogyan zajlik a területi egyenlőtlenségek újratermelése, és az állami politikák milyen módon erősítik vagy gyengítik ezeket a különbségeket. A kutatás elméleti része új ismeretekkel szolgál arról, hogy az egyenlőtlen fejlődés elméletét a munka világa felől nézve mennyiben szükséges és hogyan lehet átértelmezni Magyarország és így áttételesen a kelet-európai félperifériás gazdaságok esetében.

A részletes kutatási terv angol nyelven innen tölthető le.