A XVI. új kulturális földrajzi konferenciát 2019. január 31. és február 2. között rendezték a németországi Eichstättben. A konferencián a Gyuris Ferenc és Norman Henniges által szervezett szekciók a két világháború közötti időszak földrajzával foglalkoztak.
Előadásomban a Közmunka folyóirat 1929 és 1938 közötti lapszámainak elemzésén keresztül azt mutattam be, hogy egy értelmiségi csoport, a magánmérnökök (a nem az állam által foglalkoztatott mérnökök – az 1930-as népszámlálás szerint 1169 főnek volt ez a foglalkozása Magyarországon) miként gondolkoztak a gazdasági világválság során az állam foglalkoztatásösztönző tevékenységéről.
A magánmérnökök ebben az időszakban organikus értelmiségként sajátos térkoncepciókat fogalmaztak meg.
- Egyrészt a nemzetállam aktív szerepe mellett érveltek a gazdasági válság hatásainak mérséklésében: véleményük szerint befektetésösztönzéssel és munkahelyteremtéssel szükséges a válság utáni gazdasági fejlődés alapjait megteremteni.
Elvégzetlen munkák rengetege vár megvalósításra. Országrészek tespednek út nélkül. A községeknek alig egy töredéke van ellátva villanyárammal. Vasúti hálózatunk tökéletlen, vízszabályozásunk messze áll a teljességtől, nincsen elegendő kórházunk és minden városban fedezetlen a lakásszükséglet, minden falu egészségügyileg primitív. (…) Tudomásul kell venni azt, hogy haladéktalanul s minden áron száz és száz olyan munkaalkalmat kell teremteni, amely elhelyezkedést, egszisztenciát ad a keresetnélküli tízezreknek. Az államhatalomnak sem lehet pillanatnyilag fontosabb és sürgősebb teendője, mint a közmunkáknak minden eddigi méreteket fölül múló arányban való azonnali megindítása. Mert fel kell szabadítani az embereket a legalacsonyabb napi élet méltatlan gondjai alól, hogy a nemzet egyetemessége felemelkedhessen hivatásának ideális és morális magaslatára. Pangó üzletekben, eladósodott lakásokban, elárvult műhelyekben, agyonterhelt földparcellákon, munkanélküli kezekben a nemzet elsorvad.
(Közmunka, 1931/5. szám, 27. oldal)
- Ehhez a tevékenységekhez különböző finanszírozási megoldásokat is javasoltak, például külföldi hitelfelvételt, lakásépítési adókedvezményeket.
A beruházásokban rejlik (…) a kérdésnek megoldása. Ámde tőkeszegénységünk következtében nagy invesztíciókat a saját pénzügyi erőnkből teremteni nem tudunk. De elvitathatatlan az is, hogy Magyarországon mindenkor minden komoly gazdasági ténykedésnek alapja a külföldi hitel és a külföldi tőkék megszervezése volt. És ha volt nemzedék, amely jogosan átháríthatja terheit a jövendőre, akkor kétségtelen, hogy ez az előjog ezt az annyi csapással sújtott mai nemzedéket illeti meg.
(Közmunka, 1931/5. szám, 27–28. oldal)
- A magánmérnökök térfelfogásban a város-vidék különbségek és ellentétek fontos szerepet játszottak. Ebben az időszakban az állami költségvetésből támogatták a városok közmunkaprogramjait egyedi megállapodások alapján, a falvakban a kislakásépítési program folyt (építőanyagra adtak állami hitelt), illetve bizonyos infrastruktúra-fejlesztési munkákat falusi szövetkezetek nyertek el. A magánmérnökök azt szorgalmazták, hogy legyen kötelező ezekben a munkákban az ő szakértelmüket igénybe venni.
Megdöbbenve olvassuk, hogy a főváros a most folyó és meginditandó munkálatainál csak olyan munkásokat hajlandó foglalkoztatni, akik budapesti lakósok. (…) ma már ott tartunk, hogy a városok elzárkóznak környéküktől és holnap ott fogunk tartani, hogy vámfalak fogják körülzárni a városokat, a községeket, hogy mindegyik mint külön autark terület a külvilágtól elszigetelten gazdálkodjék. (…) Azért, mert valamelyik munkásember kiszorul a drága pesti lakásokból a környékbeli községekbe, már ki kell őt zárni hazája fővárosába adódó munkaalkalmakból? A főváros egy napig sem tudna megélni a vidék nélkül és az egymásrautaltság e kiáltó helyzetében mégis megkockáztatják a vidék kizárását.
(Közmunka, 1932/4. szám, 27. oldal)
És nem szabad ma közmunkának lennie, ha inségmunkának nevezik is, amelynek vezetése ne a mérnök kezeiben legyen. A ma keserves közpénzének nem szabad vezetés nélküli tervszerűtlen és mérnöki szervezés nélküli laikus pepecselésben elkallódnia.
(Közmunka, 1931/16. szám, 100. oldal)
- Az egyének szintjén a segély helyett munka elvét vallották.
A kényszerűen munkanélkülieknek a munkalehetőség megadásával való megsegítése tehát a kormány és az egész társadalom átfogó és feltétlenül teljesítendő feladata. Azonban csak abban a formában teljesítendő, hogy ne homályosuljon el az a gazdasági és szociális igazság, hogy csak az a társadalmi egyensúly tartós és biztos, melyet nem a munkanélküli segély nyujtásával érünk el, hanem amelynek alapja, olyan gazdasági helyezt (sic!) teremtése, melyben minden dolgozni akaró megtalálja munkalehetőségét. A munkanélküli segély elernyeszti a munkaképességet, elsorvasztja az önsegítés ösztönét, tápot ad a közönség segítségére számító sőt azt egyenesen megkövetelő dologkerülésnek, a tehetetlen gyámoltalanság terjedésének. Ki kell tehát emelni a munkabírókat az erkölcsileg züllesztő helyzetből és őket a nemzeti termelés szolgálatába kell állítani.
(Közmunka, 1933/2–3. szám, 10. oldal)
Az előadásban rámutattam arra, hogy a két világháború közötti időszak gazdasági térkoncepcióinak alakításában a geográfusok mellett más értelmiségi csoportok cselekvéseit is figyelembe szükséges venni. Ezek rekonstruálásához a sajtóelemzés (ebben az esetben egy értelmiségi csoport országos szövetsége által kiadott szaklap) jó kiindulópontokat adhat.
Egyenlőtlen fejlődés és a munka világa Magyarországon 
