2019. szeptember 25. és szeptember 30. között a Német Földrajzi Kongresszuson (Deutscher Kongress für Geographie) vettem részt, ahol a kutatás eredményeit mutattam be.
A Munka földrajza és a kapitalista újratermelés dimenziói (Labour Geography und Dimensionen kapitalistischer Reproduktionsweise) című szekció előadásai arra keresték a választ, hogy a munkát mint társadalmi és földrajzi aktort hogyan lehet a kapitalista (újra)termelés strukturális jellegzetességeivel együttesen vizsgálni. A szekciót Stefanie Hürtgen (Universität Salzburg) és Felix Silomon-Pflug (Universität Frankfurt) szervezte.
Előadásomban a 2008/2010 utáni magyarországi tőkefelhalmozási rezsimet vizsgáltam a munka térbeli kiigazítása fogalmi keretében, négy résztémán keresztül.
1. Az Orbán-rezsim a munkásság globális értékláncokban való fokozottabb kizsákmányolására épül (vö. rabszolgatörvény, munkahely-teremtő támogatások). Ez a gazdaságpolitika újratermeli az országon belüli egyenlőtlen fejlődést.
2. A munkásság a tőke-munka viszonyban való helyzetét javítani tudja a vándorláson keresztül: a magasabb munkabérű országokba vagy országrészekbe való vándorlással a társadalmi újratermelés lehetőségeit lehet bővíteni.
3. A napi szintű társadalmi újratermelés lehetőségeit a rezsim az alsóbb osztályokban a közmunkaprogrammal javította, egyúttal szorosabb politikai-gazdasági ellenőrzés alá helyezte. Ugyanakkor a közmunka jelentősége az utóbbi években csökkent.
4. A hosszú távú (generációs) újratermelésbe a rezsim a család- és osztálypolitikákon keresztül avatkozik be. A családtámogatások egy jelentős része a (korábbi) munkavégzéshez van kötve. A lakhatást mint hosszú távú társadalmi újratermelést a családpolitikán keresztül, a középosztályt előtérbe helyezve támogatja a rezsim. Ezek a támogatások is társadalmi és területi egyenlőtlenségeket termelnek újra.
Egyenlőtlen fejlődés és a munka világa Magyarországon 